Over the course of many years, without making any great fuss about it, the authorities in New York disabled most of the control buttons that once operated pedestrian-crossing lights in the city. Computerised timers, they had decided, almost always worked better. By 2004, fewer than 750 of 3,250 such buttons remained functional. The city government did not, however, take the disabled buttons away—beckoning countless fingers to futile pressing.
Initially, the buttons survived because of the cost of removing them. But it turned out that even inoperative buttons serve a purpose. Pedestrians who press a button are less likely to cross before the green man appears, says Tal Oron-Gilad of Ben-Gurion University of the Negev, in Israel. Having studied behaviour at crossings, she notes that people more readily obey a system which purports to heed their input.
Inoperative buttons produce placebo effects of this sort because people like an impression of control over systems they are using, says Eytan Adar, an expert on human-computer interaction at the University of Michigan, Ann Arbor. Dr Adar notes that his students commonly design software with a clickable “save” button that has no role other than to reassure those users who are unaware that their keystrokes are saved automatically anyway. Think of it, he says, as a touch of benevolent deception to counter the inherent coldness of the machine world.
That is one view. But, at road crossings at least, placebo buttons may also have a darker side. Ralf Risser, head of FACTUM, a Viennese institute that studies psychological factors in traffic systems, reckons that pedestrians’ awareness of their existence, and consequent resentment at the deception, now outweighs the benefits. | Hosszú évek során a New York-i hatóságok – különösebb visszhang nélkül – kikötötték a legtöbb olyan kezelőgombot, amelyek korábban a város gyalogátkelő helyein vezérelték a jelzőlámpákat. Úgy gondolták, hogy a számítógép-vezérelt időzítők szinte mindig jobban működnek. 2004-re a 3250 ilyen gombból nem egészen 750 darab maradt működőképes. A városvezetés viszont nem szereltette le a kikötött gombokat, ezért azok továbbra is számtalan gyalogos ujját vonzották, immár értelmetlenül. A gombok kezdetben az eltávolításukkal járó költségek miatt maradtak a helyükön, viszont később kiderült, hogy még a működésképtelen gombok is hasznosak lehetnek. „Azok a gyalogosok, akik megnyomják a gombot, kevesebb eséllyel kelnek át a zöld jelzés előtt” – mondta Tal Oron-Gilad, aki az izraeli Negev-sivatagban található Ben-Gurion Egyetemen dolgozik. Az átkelésekkel kapcsolatos magatartást érintő kutatásaira támaszkodva megjegyzi, hogy az emberek sokkal inkább hajlamosak egy olyan rendszer szabályai szerint viselkedni, amely figyelembe veszi az ő cselekedeteiket is. „A működésképtelen gombok hasonlítanak a placebohatáshoz, mivel az emberek szeretik, ha ők vezérlik az általuk használt rendszereket” – fejti ki Eytan Adar, az Ann Arbor-i Michigani Egyetem emberek és számítógépek közötti kölcsönhatások szakértője. Dr Adar megjegyzi, hogy a szoftverek, amelyeket a hallgatói terveznek, gyakran tartalmaznak egy olyan „mentés” gombot, amely mindössze a felhasználó számára erősíti meg, hogy a munkáját a rendszer egyébként is menti automatikusan. Tekinthetjük ezt jóindulatú megtévesztésnek, amely ellensúlyozza a gépek világának eredendő hidegségét. Ez az egyik vélemény. Viszont a placebogomboknak lehetnek hátulütőik is, legalábbis az útkereszteződések esetén. Ralf Risser – a közlekedési rendszerek pszichológiai tényezőit kutató bécsi FACTUM Intézet vezetője – úgy gondolja, hogy ennek a hátrányai már meghaladják az előnyeit, mivel a gyalogosok már tisztában vannak a megtévesztéssel, ezért nem nézik jó szemmel a rendszert. |