Vasárnapi ébredés
Nos, felébredtem egy vasárnap reggel,
parányit másnaposan.
De oly jó volt a reggeli sör,
Hogy ittam még egyet ráadásnak.
Átbotorkáltam ruháimon s
Lomtáramból előhalásztam legtisztább szennyes ingemet.
Rövid macskamosdás és
Irány az utca, hadd üdvözöljem a napot.
Az éjjel cigarettafüsttel
És dallal bódítottam magam,
Most rágyújtottam újra és elnéztem egy kisfiút,
Bádogdobozt rugdosott.
Aztán bandukoltam tovább
Megcsapott egy illat, valaki csirkét sütött,
És megrohant az emléke annak,
Ami valahol, valahogy elveszett.
A vasárnapi járdaköveken,
Add Uram, hogy kővé legyek,
Mert a vasárnapok magányánál
Semmi sem nagyobb.
Hisz semmi sem lehet kietlenebb
Mint az alvó járdán
Koppanó hangok
S a vasárnapi reggelek.
A parkban elnéztem egy apukát,
Nevető kislányt hintáztatott.
És megálltam egy vasárnapi iskola előtt
És hallgattam, ahogy énekelnek.
Majd indultam tovább, előre,
Valahol messze magányos harang kongott,
Visszhangzott át a völgyön,
Csengett-bongott, akár bennem a múlt álmai.